A méhen belül elhalt magzat bomlási folyamata-maceratio

Gyakran előfordul, hogy a magzat elhal a méhben. A természet törvényei rá is vonatkoznak, tehát a teste bomlásnak indul. A magzat méhen belül a magzatvízben van, abban lebeg. Az elhalt magzatban is beindulnak az autolitikus folyamatok, a magzatvíz áztató hatása révén a teste fellágyul. A folyamatot tehát macerációnak nevezzük. A macerált magzat teste szétterül, hámja cafatosan lefoszlik, minden szerve petyhüdt, egyenletesen szennyesvörös színű. Az agyvelő pépesen szétfolyó és a koponya csontja lötyögnek. A maceráltság azért fontos, mert felhasználható a magzat méhen belül történt elhalásának bizonyítására. Fontos tudni, hogy az elváltozások fokából nem lehet következtetést vonni arra nézve, hogy a magzat halála mennyi idővel azelőtt következett be. Az ilyen magzatok megszületése általában nem okoz nagy nehézséget, mert a hullamerevség a magzatokban már a méhben lejátszódik. A jelenséggel kapcsolatban érdekes, hogy azok a nők, akiknek magzata a méhen belül elhal és macerálódásnak indul, nem kapnak semmilyen fertőzést. Az orvostudomány még napjainkra sem tudta a jelenséget tisztázni, feltehetőleg a magzatvíznek tulajdonítanak szerepet. Ebből kifolyólag figyelhető meg az a jelenség, ha a méhben elhalt és macerálódott magzat nem születik meg, akkor előbb utóbb a szerves anyagok kioldódnak a magzatból, az kőkeményre szárad, ezt kőmagzatnak, vagy lithopedionnak nevezzük.