Bomlás a különböző évszakokban

A bomlás másképp megy végbe az időjárási viszonyok befolyása miatt. A kísérletet a Tennessee Egyetem Törvényszéki Antropológiai Részlegén (Body Farm) végezték emberi holttestekkel.
Bomlás nyáron, illetve magasabb hőmérsékleten:
Az első napon észlelt változások:
A holttest kihelyezése után nemsokkal a testet legyek lepték el, melyek a tetem feltalálása után röviddel már petéiket elhelyezték rajta, a szemeken, az orrban, nemi szerveken láthatók nagyobb számban  peték. A nyári meleg miatt a tetemen már láthatóak a kirajzolódó rothadásos vénahálózatok, melyek sötét kékek és zöldes színűek. A kezdődő rothadás másik jeleként már látható, hogy a holttest szájából és orrából véres, habos folyadék ürül.

Az első hét alatt észlelt változások:
A testen lévő petékből lárvák fejlődtek ki, a lárvák nagyobb számban az arcot támadták meg először. A tetem bőrén szegélyek láthatóak, melyet a bőr alá befúródott lárvák okoznak. Később a lárva aktivitás miatt a tetem szemei és az orra csontig le van rágva (a szemgolyó fehérjében gazdag, ezért szeretik a lárvák). A bőr már kezd cafatokban leválni a kifakadó rothadásos hólyagok (bullák) miatt. A haj a fejtetőből könnyen kihúzható. A rothadásos vénahálózat fokozottabb rajzolatot mutat, színűk sokkal sötétebb és zöldebb. Testfolyadék szivárgása még mindig látható az orrból, szájból, valamint a végbélből.  A has elkezd puffadni. A tetemből szivárgó rothadó testfolyadék (főleg zsírsav) elpusztítja a holttest körül lévő növényzetet.

Az első hónap alatt észlelt változások, 2-4. hétig:
A nyüvek aktivitása sokat csökkent, már nem látható olyan sok a tetemen, helyettük más dögbogarak lepik el a holttestet. A gázok eltávoznak a holttestből, a tetem hasa, mellkasa lelohad és megindul a szövetek rothadása, szétesése. Tavasszal a madarak előszeretettel használják a rothadás miatt kihullott és a tetem környezetében lévő hajat a fészkük építéséhez. Ilyenkor akár már a csontok is a felszínre kerülhetnek a tetemből, melyek ki vannak téve a napsütés és a rovarok károsító hatásainak.

Az első év alatt észlelt elváltozások, viszonylag nagy intervallum, az első hónaptól-egy évig:
Ha a csontok sűrűn ki voltak téve napsütés hatásának, akkor azok kifehéredtek. A csontvázrészekre algák, moszatok tapadnak. A rágcsálók aktivitása a tetem körül megnő, ilyenkor az egér a koponyát fészkének használhatja. Gyakori, hogy a koponya belseje darázsfészket rejt.

Csontokon észlelt elváltozások:
Egy év után a csontok felszíne exfoliálódik, ha a csontot sokszor érte erős napsütés, akkor azon hosszanti repedések keletkeznek. Egy év elteltével a csontvázat növények lepik el.

Bomlás a téli, hidegebb időszakban:
A bomlás a hideg időszakban nagyon lassú, azonban a folyamat itt sem áll le. A test belsejében, ha oda rovarok kerültek, akkor azok folytatják pusztító folyamataikat. A ragadozó élőlények a mostohább évszakok miatt agresszívebb pusztítást végeznek a tetemen.  Reed és Johnson 4 szakaszát írta le a bomlásnak a hideg időszakban:
1. Friss szakasz: ez hideg időben nem hosszabb, mint két nap.
2. A puffadási szakasz: anaerob fehérjebomlás miatt a tetem kisebb mértékben felpuffad a gázoktól.  Ez 2-5 napig terjedő szakasz, de extrém hideg esetén akár több hétig is eltarthat.
3. A rothadási szakasz: ez hideg időben nagyon lassan végbemenő folyamat, az is előfordulhat, hogy ezt a szakaszt a tetem a bomlása során kihagyja. A folyamatnak a lényege, hogy a lágy szövetek szétesnek.
4. Kiszáradás szakasza: lényegében itt is múmia képződésről beszélhetünk, hiszen múmiák nem csak a forró éghajlati viszonyok mellett alakulnak ki. Ismeretesek a jégmúmiák is (jégkorszaki állatok tetemei, Ötzi). A folyamat lényege, hogy a sejtek megfagynak, a sejtfal kifakad, széttöredezik és a sejtek kristályosodnak. Az ilyen tetemeknél a mikroklímának állandó egyensúlyban kell lennie, mert ha a tetem felolvad, akkor az gyors rothadásnak indul.