A halál fajtái

A halál, akár természetes, akár rendkívüli halálról is legyen szó, 3 formában következhet be: kóma, szívműködés megszűnése, és asphyxia vagyis fulladás. Mindhárom formában bekövetkező halál esetén a betegséggel kapcsolatos szervi, szöveti elváltozásokon kívül sajátos, a halál adott formájára jellemző elváltozásokat lehet észlelni az elhunyt boncolásakor.
1. Kóma: a külvilág iránti érzéketlenségben bekövetkező halált jelent, melyet különböző, a központi idegrendszert, az agytörzsi vitális centrumokat károsító okok idézhetnek elő.
Ilyenek: az agy kompressziója, amelyet sérülés, valamint az agy és agyhártyák különböző betegségei okozhatnak. Másik ok lehet az agyra és az idegrendszerre ható speciális mérgek: ópium, alkohol, barbiturát, karbolsav. Harmadik okként említhető a máj, hasnyálmirigy, a vesék bizonyos betegségei kapcsán képződő endogén toxinok.
Komában elhunytak boncolásakor  a betegségükkel kapcsolatos elváltozásokon kívül  az agyállomány  és az agyburkok vizenyősen duzzadtak. A jobb szívfél rendszerint vérrel telt, a bal általában üres, a tüdők vérbővek, a vénák vérrel teltek.
2. A szívműködés megszűnése: az alábbi okai lehetnek:
A szívinfarktus és szövődményei, a szívizom elégtelensége, súlyos zsíros degeneráció, mérgek toxinjai.
További oka lehet a szívműködést reflexesen gátló sokk, melyet kiválthat hirtelen ijedelem, a fejet vagy a gyomor régióját érő hirtelen ütés, gerincvelő kiterjedt sérülése, felhevült állapotban nagy mennyiségű hideg víz fogyasztása. Másik ok lehet nagyfokú kivérzés miatti súlyos anémia, valamint elhúzódó senyvesztő kórképek.
Boncoláskor a szívet rendszerint kontrahált állapotban találjuk. A tüdők és belső szervek rendszerint halványak, vértelenek.
3. Asphyxiás, vagy fulladásos halálról akkor beszélünk, ha a légzés a szívműködés előtt szűnik meg.
Az okok nagyon heterogének, de a legtipikusabbak a következők:
1. Légutak mechanikus elzáródása.
2. Elegendő oxigén hiánya, pl.: szénmonoxid mérgezés esetén.
3. A légzőmozgások megszűnése, melynek különböző okai lehetnek (légző izom bénulása, tetanus, sztrichnin mérgezés, barbiturátok).
4. A tüdők összeesése, melyet okozhat a mellüreget penetráló sérülés, folyadékgyülem.
A boncoláskor azt tapasztaljuk, hogy a kültakaró viszonylag halvány, hirtelen asphyxia esetén kékes ún. cyanoticus. A nyelv a szájüregből kitüremkedik, a szájból és orrból habos váladék ürül. A jobb szívfél üregei, valamint a tüdő verőér ürege rendszerint vérrel teltek. Az agy pangásos, a belső szervek is szintén. Jellegzetes elváltozások az ún. petechiák, vagyis pontszerű bevérzések a savós hártyákon.

A halál más szempont szerint is osztályozható: természetes és rendkívüli.
A halálnak két típusát különböztethetjük meg, ez a szomatikus (soma=test), és molekuláris halál.
A szomatikus halál típusán belül megkülönböztethetjük a klinikai halált, agyhalált, melyek végül eredményezik a biológiai halált, a biológiai halál már irreverzibilis folyamat, melynek vége a molekuláris halál.
A klinikai halál, mely a légzés, valamint a szívverés megszűnésével egyenlő. Ha ez megtörtént, még reanimálható a beteg, tehát reverzibilis folyamatról beszélhetünk. Az idő viszont nagyon fontos tényező ebben az esetben, mert az oxigénhiány rontja az esélyeket. Ez iránti érzékenység szövettípusonként eltérő: a neuronok átlagban 3-5 percet képesek elviselni anoxiás környezetben, más szövetek pl.: a vese szövetei akár több órát is. A hőmérséklet nagyban kitolhatja ezt az időintervallumot, hiszen alacsony hőmérséklet esetén a sejtek metabolizmusa jelentősen lecsökken. Erről a tanúskodik az az eset, amikor egy fiú beleesett a fagyos vízbe, majd a klinikai halál állapotába került. Csak később, több óra elteltével fedezték fel a gyermeket, aki akkorra már majdnem teljesen kihűlt. Mindezek ellenére sikerült az újraélesztés és nem maradt vissza semmi nemű idegi károsodás. 
A szomatikus halál tehát azt jelenti, hogy az agy, a szív és légzés működése irreverzibilisen megszűnik. Ezt a három szervet együttesen az "élet tripodjának", vagyis három lábának nevezik. Ha a három rendszer közül valamelyik is megszűnik működni, akkor szervezet integritása elveszik.
A molekuláris halál bekövetkezése nem azonnal jön létre, hanem szakaszosan. Ez függ a sejtek metabolikus aktivitásától.Minél nagyobb egy sejt metabolikus aktivitása, annál érzékenyebb az oxigénhiányos állapotra, annál hamarabb dezintegrálódik. A folyamat vége a szövetek teljes biodegradációja, melyre a különböző szövettípusok eltérően reagálnak. Az idegsejtek, mint már említettem 3-5 perc, az izomsejtek 3 óra, a vérsejtek 6 óra elteltével degradálódnak irreverzibilisen.