A többsejtű szervezetekben a sejteknek nemcsak képződniük kell, hanem- az egyensúly fenntartása érdekében- pusztulniuk is kell. Ezt a sejt kétféle módon tudja elérni: a nekrózis és apoptózis jelenségével. A nekrózis már régebb óta ismert volt a patológiában, az apoptózis a 70-es években került a vizsgálatok középpontjába. Általánosan elfogadott nézet, hogy minden fiziológiás sejthalál, de a patológiás sejthalál is végbemehet apoptózissal. Az apoptózis, vagy programozott sejthalál a többsejtű szervezet sejtjeinek az evolúció során erősen konzervált, általánosan alkalmazott „öngyilkossági" mechanizmusa. Ez élesen különbözik a sejthalál másik formájától a nekrózistól. Nekrózisnál, ha a sejtet súlyos fizikai, vagy kémiai károsító hatás éri, jellegzetes celluláris tünetek mellet pusztul el. A sérült sejt megduzzad, magjában a kromatin szétszórt csomók formájában kondenzálódik, a membránstruktúrák károsodása következtében tartalmuk kiszivárog a környező extracelluláris térségbe, és ott gyulladást idéz elő, amit a makrofágok dezintegrálnak. Az apoptózist gyakran fiziológiás hatások váltják ki, melyek önmagukban nem halálosak: a sejt maga dönti el, hogy életben marad vagy elpusztítja magát. Az apoptózis során a membrán nem károsodik, a sejttartalom nem kerül ki az extracelluláris térbe, ott nem okoz gyulladást. Az apoptotikus sejt zsugorodik, magjában a kromatinállomány a maghártya alatt kondenzálódik., közben DNS-ét internukleoszómális hatások darabolják. A zsugorodó sejtfelszínről organellumokat tartalmazó apoptotikus testek válnak le, ezeket a szomszédos sejtek fagocitálják.
Az apoptózis fiziológiás szerepe: az egyedfejlődés során feleslegessé vált vált szövetek, szervek eltűnése apoptotikus sejtpusztulást igényel. A hormonmegvonás következtében fellépő szöveti involúció is apoptózissal valósul meg. Minőségellenőrző mechanizmusként is működik a programozott sejthalál, az abnormális sejtek eliminálásában.
Az apoptózis szakaszai:
- Iniciációs fázis: a sejthalált belső és külső stimulusok idézik elő. Ebben a fázisban polipeptidek kötődnek a sejtfelszínen lévő halálreceptorokhoz.
- Szignáltranszdukciós fázis: a halát hozó jelnek el kell jutnia a sejthalált végrehajtó apoptotikus proteázokhoz. Ebben jelátviteli fehérjék is szerepet játszanak.
- Effektor fázis: a folyamat végrehajtó enzimei a kaszpázok, melyek szubsztrátfehérjékben specifikus régiót ismernek fel, melyet aszparaginsav mellett hasítanak.
- Degradációs fázis: a kromatin kondenzálódik, darabolódik, a citoplazma zsugorodik, a sejtfelszínről apoptotikus testek válnak le, melyeket fagocitálnak.
A programozott sejthalál azonban nemcsak fiziológiás, hanem patológiás folyamatokban is közre játszhat. Ilyen kórképek: daganatok, szívinfarktus, stroke, Alzheimer-kór és egyéb neurodegeneratív elváltozások, meddőség stb.
Az apoptózis és nekrózis leírásának forrása: Szeberényi József -Molekuláris sejtbiológia Dialog Campus Kiadó. A kép Fésüs-Kopper: Apoptózis című könyvéből származik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése