1. Friss állapot
2. Korai bomlási állapot
3. Előrehaladott bomlási állapot
4. Szkeletonizáció (skeleton=csontváz)
5. Csontmaradványok degradációja
A bomlás ezen osztályaira több megjelenési forma jellemző.
A friss állapot: közvetlen a halál után, nincs még a rothadásra figyelmeztető elszíneződés, valamint rovar aktivitás sem figyelhető meg a tetemen.
Korai bomlási szakasz:
1. A holttest megjelenése livid-fehér, a bőr néhol kezd leválni, a haj néhol tövestől kihúzható.
2. Zöldes elszíneződés, ugyanakkor a lágy szövetek még megtartottak
3. Barnás elszíneződés a kiálló testrészeken, pl.: fül, orr, végtagok
4. Gázképződés megindulása, a test felszínének zöldes elszíneződése fokozódik.
5. A gázok eltávoznak a megrepedt hasüregből, a zöldes elszíneződés fokozatosan alakul át sötét, fekete árnyalatúvá.
6. A végtagok és kiálló testrészek barnás elszíneződése is fokozatosan sötét lesz.
Előrehaladott bomlás :
1. A lágy szövetek bomlásának eredményeként a megereszkedik, a has lesüpped, intenzív a nyűvek aktivitása.
2. Ebben a fázisban a csontok néhol már láthatóvá válnak.
3. A belső szervek gyakorta mumifikálódnak
4. A mumifikáció helyén nincs nyű aktivitás.
5. Gyakori, hogy a holttest tökéletlenül dekomponálódik, félig csontváz, félig múmia.
6. Hullaviasz (adipocere) képződésének megindulása.
Szkeletonizáció állapota:
1. A csontok a bomló szövetek miatt lucskosak, az ázalékokkal át vannak itatva, a csontvelőt hullaviasz tölti ki.
2. A mumifikálódott részek később rátapadnak a csontokra.
3. A csontok nagy része száraz, de néhol még lucskos.
4. A csontok teljesen szárazak.
A bomlási állapotok további jellemzői:
Friss állapot: a halál után 1 nappal lévő állapotot még friss állapotnak tekintjük, ennek vége a téli időszakban akár több hónapra is kitolódhat. A testen nincs rovaraktivitás, viszont már lehetnek rajta peték a szájban, orrban, szemben, genitális területen.
Korai bomlási szakasz: a halál utáni első 5 napig terjedő szakasz általában. Nyűvek aktivitása a második naptól már megfigyelhető. A 2. nap után a has elkezd puffadni. A gázok a 7. és 13. nap körúl távoznak a holttestből. A korai bomlási szakasz végét a bőr elsötétedése és a rothadási gázok által szétfeszített hasüreg jelzi. Szélsőséges esetben ez már a 3-9 napon bekövetkezhet.
Előrehaladott bomlás szakasza: magas hőmérséklet esetén ez már a 4-10 napon bekövetkezhet. Innen a folyamat a föld felszíne felett 2 irányba mehet tovább: mumifikáció és szkeletonizáció.
Mumifikáció: kedvező körülmények között már a bomlás korai szakaszában megfigyelhető dehidráció a holttest felületén, a bőr szalonnabőrszerű lesz. Kedvező időjárási körülmények között halál után már látható jelei vannak a múmiaképződésnek. A ruhákkal fedett részek gyakran mumifikálódnak.Tökéletlen bomlás, vagyis félig csontváz, félig múmia állapot közönséges körülmények között a 2. hónaptól a 9-10. hónapig alakul ki.
Szkeletonizáció: akkor jön létre, ha a mumifikálódott részek eltűnnek a csontokról és azok szabaddá válnak. Az izmok és inak retenciója a gerincoszlop mentén és a csöves csontok izületi végrészén a leglassabb. Ez az állapot közönséges körülmények között a halál után 2 hónappal kezdődik, de extrém melegben szobában elhaltak már 7 nap alatt csontvázzá bomlottak. A csontokat 1 év után általában már nem borítják kiszáradt szövetek a szabadban a föld felszíne felett. Az állapot végét a csontok kiszáradása jelzi, extrém esetben ez már a halál után 3 héttel megfigyelhető. Általánosan elmondható, hogy a szkeletonizáció folyamata a bőr rothadásával kezdődik, ezt követi az izomzat, a belső szervek, végül az izületek, melyek diszartikulálódnak, ezt a szalagok és inak megsemmisülése idézi elő. Az alsó állkapocs leesik a koponyáról, majd a koponya a gerincoszlopról. A csontokat érő fizikai behatások azokat károsítják, eltörik, dekalcinálják, disszolúciós folyamatokat idéznek elő-főleg a víz és a savas talaj. Tehát a megsemmisülésnek a csontok adják meg magukat legnehezebben, de ezek is végül elemeikre esnek szét, beépülnek a bioszférába. Általánosságban elmondható, hogy minél rohamosabban rothad egy holttest, annál gyorsabban bomlanak le annak csontjai is (fertőző betegségben elhunytak, szepszis, újszülöttek, kisgyermekek csontváza). A csontok az évmilliók alatt fosszilizálódnak, mivel szerves anyagaik kioldódnak belőlük, kémiai szempontból nézve ezen csontok már kőzetek. A csontok pusztulását diagenezisnek nevezzük. A pusztulás először a csont belső, szivacsos állományát érinti, majd fokozatosan, ahogy kioldódnak belőle szerves és szervetlen anyagok a kompakt állomány is diagenizálódik.
Csontok degradációja: Belső és külső faktorokat különböztetünk meg.
Belső faktorok: csont denzitása, általános felépítése, trabekuláris, kortikális szerkezete, mikroanatómiája, patológiás elváltozások, traumatikus elváltozások.
Külső faktorok: napsütés, víz, talaj szerkezete(lúgos, savas), rovarok aktivitása, ragadozók, rágcsálók, növények és gombák.
A képek Joseph Prahlow: Forensic Pathology for Police, Death Investigator, and Forensic Scientist és a Current Concept in Forensic Entomology című könyvből származnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése