Rothadás a szabadban, a föld felszíne felett

A föld felszíne feletti viszonylag jól ismert. Amikor beáll a halál, a klasszikus hullajelenségek kialakulnak a holttesten (hullafoltok, hullamerevség stb.). A hullafoltok mentén imbibició figyelhető meg, az idő előrehaladtával a hullamerevség megszűnik jelezve a fehérjék bomlását.
A szabadban való bomlásnál a normális folyamat a következő: középhőmérsékletnél 24-36 óra elteltével az alhason és lágyékon kezdődő zöldes elszíneződés. A bőralatti vénáknak megfelelően a rothadásos vénahálózat 48 órán túl jelentkezik. Három-öt nap múlva a halál után az egész altestre kiterjed az elszínesedés (pseudomelanosis). Ötödik-hatodik napon túl a rothadási gázok rohamosan fejlődnek, a hulla puffadni kezd először a hason, a bőrön rothadási hólyagok jelennek meg. Majd 14-20 nap múlva az egész test óriásira megpuffad, az arc felismerhetetlen, a hímvessző akár hurka vastagságúra megduzzad, a scrotum akár emberfejnyire megpuffad. A haj és a szőr levonható könnyedén és a tetem messzireható bűzt terjeszt. A holttest végigmegy a rothadás előző részben leírt szakaszain, aminek eredménye, hogy a lágyszövetek elrothadnak és a csontok megmaradnak. A csontváz is beépül a folyamat végén, a csontok is beépülnek a bioszférába.
A szabadban való bomlást befolyásoló tényezők:
1. Rovaraktivitás: ez jelentősen függ az adott földrajzi rész rovarfaunájától. A tetemet legkorábban a sajtlégy találja meg, mely az eldugott és melegebb részeit keresi fel a holttestnek.  A bomlás késői szakaszában már bogarak és más ízelt lábúak is felkeresik a tetemet, hogy petéiket elhelyezzék rajta, valamint a bomló szerves anyagokkal táplálkozzanak. A lárvák táplálkozásának eredménye, hogy a mumifikálódott részek lyukacsosak lesznek A rovaraktivitás azonban nemcsak geológiai, hanem évszakokhoz is kötött, mivel a hőmérséklet szabályozza a lárvák fejlődését. A téli hónapokban a Pharmia regina lárvája,nyáron a legyek, tavasszal a húslegyek pl: Calliphora spp, Sarcophaga cessator a domináns fajok. A melegebb időkben a gyorsan szaporodó húslégyfajok támadják a holttestet. Amint megtalálták a tetemet, azon nyomban lerakják rá a petéjüket, muszáj is nekik, mielőtt a holttest a meleg időszakban kiszáradna. Hidegebb hónapokban fejlődésük akár több hónapra is megrekedhet.
2. Ragadozók, rágcsálók: nagyobb ragadozók egész végtagokat hordhatnak el, a csontokat megrághatják. A házi kedvencek is gyakorta fogyasztják el elhunyt gazdájuk tetemének lágy részeit, főleg az arc, végtagok, nemi szervek. Ismeretes egy eset, egy kutyát a gazdája rendszeresen nemi életének kielégítésére használt. A nő szívinfarktusban elhunyt, a kutya pedig a nő nemi szerveit megette.
A rágcsálók is viszonylag nagy kárt tudnak tenni a tetemben. A bomló szövetekbe befúrják magukat, a csontokat megrágják, melyeken a rágcsáló metszőfogának megfelelő jellegzetes párhuzamos vonalak figyelhetőek meg. Patkányok kisebb csontokat a fészkükbe előszeretettel elhordanak.
3. Időjárási, geológiai, környezeti különbségek:
Az évszakok befolyása a bomlásra közismert, télen akár több hónapig is friss stádiumban marad a holttest, míg nyáron pár nap alatt csontvázzá rothadhat a tetem. Másik fontos tényező  a bomlásra nézve a holttest ruházata. Hiszen, ha a levegő és a test között nincs ruházat a testet jobban érik a környezeti hatások. A ruhában lévő holttest a rothadás során, amikor a gázok feszítik a hasüreget a ruházatukat gyakorta "levetik" magukról. A ruházattal fedett test gyakorta mumifikálódni szokott.
A bomlásra nézve fontos, hogy a tetem milyen környezetben van. A rothadás a föld felszínén a leggyorsabb, lassabb a vízben, és a leglassabb a koporsóban lévő földbe temetett holttest bomlása. Környezeti tényezőként említhető meg, hogy a bomlás zárt térben pl.: szobában lassabb, mint szabad térben. A házakban talált tetemek a halál után 3 nappal még a friss stádiumban voltak, 3 nap után kezdődött a gázképződés és ez eltartott a 7. napig is.Legkorábban házakban, lakásokban 4 hónappal a halál után már szkeletonizálódhat a holttest. A lakásban elhalt, betakart tetemeknél a takaró és a szivacsos ágy elvezette a rothadási ázalékokat, így a test könnyen mumifikálódik. Ezzel ellentétes a földbe temetett holttest, ott a maradványok a bomló nedvektől átnedvesednek. Környezeti tényezőként említhető meg, hogy a testen lévő sérülések is gyorsítják a bomlást, hiszen kaput nyitnak a külvilág felé a baktériumoknak és rovaroknak.

                               Kutya által megcsonkított holttest.

 A kép Joseph Prahlow : Forensic Patholgy for Police, Death Investigator, and Forensic scientist című könyvéből származik.